Kezünkbe akadt a recode érdekes elemzése a VC-k (Venture Capital = kockázati tőke társaságok, alapok) kriptopiaci megjelenéséről, kihívásaikról, előkészületeikről és a többféle stratégiáról, amivel a területhez közelítenek. Érdemes magyar nyelven is szót ejteni a témáról, úgyhogy vágjunk is bele!
Az az utóbbi egy-két év tapasztalatai alapján nem is kérdés, hogy komoly pénzek mozognak a kriptopénzek piacán. Az ICO-k számának tekintetében pl. már az idei első félévben megelőztük a tavalyi évet. A kockázati tőke társaságok definíció szerint nagy növekedési potenciállal rendelkező induló, vagy kezdeti fázisú cégekbe, azaz startupokba fektetnek, azzal a céllal, hogy a befektetésük egy exit, cégeladás eredményeként sokszorosan megtérüljön.
Azért kockázati ez a tőke, mert 100 befektetésből átlagosan 5-10 lehet az, amely visszahozza a befektetett összeget, és mindössze egyetlen darab projekt fogja ezerszeresen meghálálni a kezdetekkor beléjük pumpált dollárokat. Ez a százból egy az, ami miatt léteznek VC-k, és a VC-k azok, amik miatt ma léteznek olyan sikertörténetek, mint az Uber vagy az AirBnB.
Probléma a kripto projektekkel
A legnagyobb problémát annak eldöntése jelenti, hogy vajon ez az egész, két éve indult technológiai hype lesz-e akkora buli, hogy érdemes legyen miatta a cégek működését, szabályzatait, szervezeti felépítést átalakítani. A kriptopénzekbe fektető egyéni befektetők, legalábbis azok, akik értékteremtő projekteket keresnek és nem a napi potenciális 5-10% miatt vannak itt, pontosan ugyanezt kérdezik.
Ennek megfelelően a különböző VC-k különöző megközelítéssel élnek, mert bármi is lesz a jövőben, az biztos, hogy most van pénz a szektorban, ebből pedig pillanatnyilag nem szeretnének kimaradni. Az eredeti cikk által említett négy megközelítés a következő:
Saját kripto alapot indítanak
Új adag tőkét vonnak be kifejezetten a szektorba történő befektetésre: blockchain startupokba, konkrét tokenekbe és ICO-kba fektetnek. A legnagyobbak ezen az úton indultak el. Ennek a megközelítésnek a korábban említett hátránya lehet: Ha két év múlva kiderül, hogy ez az iparág nem jött össze, akkor nem fog jól mutatni, hogy komoly erőforrásokat buktak a próbálkozással. Példa: Andreessen Horowitz
Már meglévő alapban allokálnak a célra
Egy fokkal konzervatívabb megközelítés, hogy meglévő alapból csípnek le kriptós befeketetés céljára. Ezzel a probléma az lehet, hogy azon ügyfelek, akik a pénzüket rájuk bízták, nem feltétlenül akarnának a számukra bizonytalannak tartott kriptopiacba fektetni, ezzel a megoldással azonban mégiscsak fognak. Példa: Lightspeed Venture Partners
Más VC alapjába fektetnek
Ez a klasszikus konfliktuskerülő megoldás, nincs szükség komoly szerkezeti, személyzeti átalakításokra. Nem szereznek tulajdonjogot kriptós cégekben, nem vesznek konkrét tokeneket, hanem más befektetők tulajdonjogának egy részét birtokolják ezzel. A hátránya pont ugyanez: Kevés ráhatás, raáadásul az ügyfelek joggal kérdezhetik, hogy miért is fizetek én ennek a befektetőnek kezelési díjat, mikor az egy másik szolgáltatásait veszi igénybe az én pénzemmel? Példa: Union Square Ventures, Squoia Capital
A startupvilágban megszokott módon fektetnek be
Például a Telegram brutális, másfél milliárd dolláros zárt ICO-jába. Vagy a Coinbase-be. Ez természetesen a legkonzervatívabb megközelítés, amit egyelőre a legtöbb VC követ. Az egyértelmű probléma itt az, hogy nagyon gyorsan elszállhat a piac, a vonakodás miatt pedig lemaradnak a legjobb beszállási lehetőségekről, ennek következtében pedig a későbbieknél szignifikánsan magasabb profitról.
Az egészből azért levonható, hogy a Szilikon-völgy intézményi befektetői bizony már a kapukat döngetik, sőt, néhányan már el is kezdték a tokenekbe, projektekbe és ICO-kba történő befektetést. Az előbb-utóbb induló újabb emelkedő ciklus kezdetén számuk robbanásszerűen fog növekedni nem csak az USA-ban, de az egész világon.
