“Egy ember éppen a kikötőben sétálgatott, amikor hirtelen nagy kiabálásra lett figyelmes. Hamarosan észre is vett egy kisebb tömeget, ami egy éppen kikötő halászhajó előtt verődött össze és aminek tagjai máris egymás szavába vágva kezdtek el licitálni a kipakolásra váró szardíniára. Mivel ő sem vetette meg az efféle finomságokat és a piaci hangulat is magával ragadta, mire észbekapott máris ott állt a többiek között, kiabált és kalimpált míg végül megnyerte az árverést.
Csak ekkor vette észre, hogy a halak amiket megvásárolt nem a friss fogásból származnak, hanem már jó pár naposak lehetnek, ezt pedig szóvá is tette:
– De hiszen ez a szardínia rohadt!
– Ó te bolond! – mondta erre a valaki a tömegből. – Ezek a halak arra vannak hogy kereskedjünk velük, nem pedig arra hogy megegyük őket.”
Egy kereskedő visszaemlékezései szerint (lásd: borítókép), a fenti sztorit a 80-as években mesélték el a Chicagói tőzsde kezdő tradereinek és úgy gondoltam, hogy a már sokak által vizionált bika piac kezdetén érdemes lehet emlékeztetni mindenkit az altokba vetett túlzott bizalom veszélyeire.
