Az elmúlt hetekben mi is többször beszámoltunk arról, hogy egyesek milyen őrült összegeket hajlandóak kifizetni egy-egy digitális műalkotás, kártya vagy videóklipp tulajdonjogát jelképező NFT tokenért.
- 225 millió forintnak megfelelő kriptovalutáért vásárolták meg ezt a digitális képet
- Hashmask: tovább folytatódik az NFT őrület, ismét több százezer dollárért kelt el néhány digitális kép
- 180 millió forint egy cicás gif-ért, 30 millió egy LeBron zsákolásért
A Litecoint létrehozó Charlie Lee szerint az NFT-k elterjedésének nem feltétlenül az lesz a vége, amiben sokan reménykednek, mert a tulajdonjogok digitális rögzítése akár az azokhoz hozzárendelt tárgyak elértéktelenedéséhez is vezethet.
[banner id=”77461″ caption_position=”bottom” theme=”default_style” height=”auto” width=”auto” show_caption=”1″ show_cta_button=”1″ use_image_tag=”1″]
“Képzeljétek el, hogy mi történne akkor, ha lenne egy olyan technológiánk, amivel mindent tökéletesen le tudnánk másolni és ez olyan hatékony lenne, hogy már egyetlen szakértő sem tudná megkülönböztetni az eredetit a másolatoktól. Ha mindenki kiakaszthatná a nappalijába a Mona Lisa tökéletes másolatát, az csökkenthetné az igazi festmény értékét, mert már senki sem tudná megmondani, hogy tényleg az volt-e az eredeti.
És mi lenne akkor, ha létezne egy olyan tanúsítvány is, amit hozzá lehetne rendelni az eredeti festményhez és ezzel minden kétséget kizáróan igazolni lehetne az eredetét. Tegyük fel, hogy ezt maga da Vinci írta volna alá. Na ez az NFT. De vajon mennyi lehet ennek a tanúsítványnak az értéke? Valamennyit biztosan érhet, de szerintem korántsem annyit, mint maga a festmény.
Ha mindenki ki tudja tapétázni a lakását a Mona Lisa-val, akkor érdekelni fog-e bárkit is, hogy a világon valahol, valakinek a birtokában van egy olyan kép, aminek egy NFT garantálja az eredetiségét?
Egy ritka tárgy értékét többek között az adja, hogy kizárólag a tulajdonosa dönhet arról, hogy az hol legyen megtekinthető. Az NFT elveszi tőlünk azt a jogot, hogy egyes egyedül mi birtokoljunk valamit és csupán a birtoklás tényére korlátozza azt. A ritka tárgyak el fogják veszteni az értékük nagy részét, ha a fizikai birtoklás helyett az eredetiséget igazoló NFT-ket helyezzük előtérbe.
Vegyük például az NBA TopShot NFT-ket. Az emberek megvehetik egy szép zsákolást bemutató videoklip tulajdonjogát, amit egyébként bárki letölthet az internetről. Ezeknek a birtokosai rá tudnak mutatni egy internetes linkre és azt mondhatják, hogy látjátok, ez az én videóklippem.
Már több mint 200 millió dollár értékben értékesítettek TopSho klippeket
De a klippek egyetlen értékét végső soron csak az NBA márkanév adja, nem pedig az, hogy egy egyedi tokent rendeltek hozzájuk. Ha az NBA azt mondaná, hogy többet nem támogatja a TopShot-ot, akkor mindegyik klip értéktelenné válna. Ha az nbatopshot.com weboldal elérhetetlenné válik, akkor elvesznek a linkek is, amik bizonyítják a videók és a digitális tulajdonjogok közti kapcsolatot.
A régi gyüjtögetős kártyákat nem fenyegette ez a veszély. Ha az egész NBA liga megszűnt volna, ezek a kis lapocskák akkor is megtartották volna az értéküket. Egy 1986-os Michael Jordan kártya még mindig több, mint 500 000 dollárt ér.
Az okfejtésemet az alábbi képpel fogom befejezni, amit amúgy az internetről töltöttem le. 😀
[banner id=”100838″ caption_position=”bottom” theme=”default_style” height=”auto” width=”auto” show_caption=”1″ show_cta_button=”1″ use_image_tag=”1″]
Vicces, mert igaz. Vajon mennyit fog érni, ha valaki megveszi egy dal eredetiségét igazoló tulajdonjogát, ha azt közben bárki más is 1 dollárért letöltheti, vagy meghallgathatja.”
“Fogalmuk sincs arról, hogy ennek a számnak én vagyok a tulajdonosa.”