A modern ember egyik legnagyobb tévedése, hogy a pénzt azonosítja a valódi gazdagsággal.
Bár a pénz nem több, mint egy szimbólum, egy könyvelési eszköz, kultúránk mégis hajlamos úgy bánni vele, mintha a bankszámlán szereplő számok egyenlőek lennének a boldogsággal, a biztonsággal vagy éppen az élet értelmével.
Alan Watts – néhai brit-amerikai filozófus, író és buddhista-taoista tanító – egykori előadásában egy olyan szemléletmódot ad át a bőség fogalmáról, amit mindenkinek érdemes lenne magáévá tennie, ha egy egészséges, boldog és jelentőségteljes életet szeretne élni.
A recept és a lakoma
Watts találó példája szerint olyanok vagyunk, mint egy szakács, aki annyira elbűvölődik a szakácskönyvétől, hogy sosem főz belőle. A receptek szép leírások, de az étel illata és íze nélkül üres betűhalmaz maradnak. Ugyanezt tesszük a pénzzel: ahelyett, hogy megélnénk az élet adta tapasztalatokat, a pénz számszerű méricskélésébe kapaszkodunk, mintha önmagában az jelentené a gazdagságot.
A valódi jólét nem a papírpénzben vagy a bankszámlánkon található, hanem abban, hogy van fedél a fejünk felett, levegő a tüdőnkben, étel a tányérunkon, emberi kapcsolatainkban szeretetet tapasztalunk.
Csodálatos bőség az is, hogy akármerre nézünk az Isten adta természetben, mindenfelé szépséget látunk – gondoljunk akár őszi lombkoronák színére egy hegyoldalon, vagy egy naplementére a tengerparton.
A mai ember szinte észre sem veszi ezeket az ajándékokat, annyira leköti figyelmét, a pénz megkeresése – többnyire minimum unalmas, ha nem egyenesen kínkeserves – munkával, majd ennek elköltése, befektetése, számolgatása.
A gyerek tudja, mi a játék
Egy gyermek képes órákig játszani egy kartondobozzal, amit képzelete által űrhajónak, bunkernek, versenyautónak él meg, miközben a legdrágább játékok sokszor pár perc után unalmassá válnak számára.
A gyerek még érzi, hogy az élet lényege nem a tárgy birtoklásában, hanem a játékban, a megélésben rejlik.
A felnőttek ezzel szemben mindent mérni akarnak: négyzetmétert, lóerőt, bankszámlaegyenleget. De mikor mértük utoljára a nevetéseink számát, az alvásunk minőségét, vagy a bensőséges pillanatokat?
Az élet nem mennyiségi, hanem minőségi kérdés.
A „mindig több” végtelen játéka
A pénz története valójában egy briliáns találmánnyal kezdődött: az árucsere leegyszerűsítése érdekében az emberek értékszimbólumokat hoztak létre. Csakhogy idővel ezek a szimbólumok önálló életre keltek. A felhalmozás játékává váltak, amelynek nincs végső győztese. Mindig van újabb szint: a jobb állás, a nagyobb ház, a magasabb bankszámla-egyenleg.
Ez az az állapot, amikor a szamár megpróbálja elkapni az elé bottal kikötött répát, de akárhogy próbálkozik is, az mindig ugyanolyan távolságban marad tőle. Ilyen szamárként viselkedik a mai ember.
A pénz hipnózisa
Watts szerint mindannyian egy kollektív álomban élünk: a pénz értéke csak addig valós, amíg mindannyian elhisszük, hogy valódi. Ha egy reggel mindenki úgy ébredne, hogy a papírpénz értéktelen, az egész rendszer összeomlana. Ez az illúzió olyan, mint egy film: lenyűgöző lehet, de ha elfelejtjük, hogy csupán fényképek peregnek előttünk eszméletlen gyorsasággal, könnyen összetévesztjük a vásznat a valósággal.
Pénz – aki sokat és görcsösen markol, keveset fog
Watts nem azt javasolja, hogy dobjuk el a pénzt, és vonuljunk barlangokba. Inkább azt, hogy kezeljük eszközként, ne pedig identitásként. A „szabad kézzel” játszó ember nem markolja görcsösen a pénzt, mint a szűkmarkú, és nem herdálja el, mint a pazarló.
Tudja, hogy a pénz olyan, mint a víz: ha megpróbáljuk szorítani, kicsorog az ujjaink közül, ha hagyjuk áramlani, mindig akad belőle elég.
Ez a hozzáállás gyakran paradox módon nagyobb bőséget teremt, mert a félelem helyett a kreativitás, a nagylelkűség és a tudatosság veszi át a vezetést.
A valódi gazdagság: a tudatosság
A végső felismerés szerint kétféle gazdagság létezik: szimbolikus (pénz, státusz, tárgyak) és valós (tudatosság, megélés, tapasztalat).
Ha valaki kómában fekszik, hiába van milliárdja, nem élvezheti.
Az igazi kincs az, hogy képesek vagyunk tapasztalni – lélegezni, látni, érezni, szeretni.
Ez az a vagyon, amelyet sem válság, sem infláció, sem adóhatóság nem vehet el. Ez az a „kozmikus számla”, amelyet a létezésünk ténye írt jóvá nekünk.
A pénz helye és az élet értelme
Amikor ráébredünk, hogy a pénz csak jelképes kifejezőeszköz, megszűnik a miatta érzett szorongás. Nem a pénz megszüntetéséről van szó, hanem arról, hogy újra visszaadjuk neki valódi helyét: eszköz, nem pedig cél.
Watts végső üzenete egyszerű, de radikális:
Az élet értelme egyszerűen az, hogy élj, megismerd a világot, de legfőképpen önmagad. Ez nyilvánvaló, egyszerű és kézenfekvő. Mégis mindenki rohan, mintha valami távoli célban lenne a beteljesedés.
Az igazi gazdagság mindig itt van, ebben a pillanatban. És ha ezt felismerjük, végre nem a pénz illúzióját hajszoljuk, hanem megéljük a létezés kimeríthetetlen bőségét.