Az Ethereum társalapítója, Vitalik Buterin új blogbejegyzésében sürgető figyelmeztetést fogalmazott meg a digitális adatvédelem óriási problémáival kapcsolatban.
Posztjában konkrét javaslatokat is tesz a probléma megoldására. Úgy véli, a technológiai fejlődés korában a privát adatok védelme nem csupán kényelmi kérdés, hanem a szabadság alapvető feltétele.
A túlzott transzparencia veszélyei
Buterin szerint rendkívül naiv az az elképzelés, hogy a világ politikai és társadalmi vezetése alapvetően jóindulatú és racionális lenne. A fejlett országok vezetőinek (és főleg a mögöttük álló érdekcsoportok) szándékai egyáltalán nem transzparensek, következetesek, vagy jóindulatúak az emberiség egészére nézve.
Mindeközben a társadalmi tolerancia is visszaszorulóban van. Jól látható a társadalmi és politikai színtéren, ahogy bizonyos csoportokat nyíltan uszítanak egymás ellen. Sokszor elég egy közösségi média poszt ahhoz, hogy valakit örökre “kiátkozzanak” a közéletből. Innen ered az elterjedt “cancel-culture” kifejezés is.
Ezek fényében Buterin is úgy véli, hogy a „mindent nyilvánosan” elv veszélyessé válik, különösen, ha ez érzékeny adatok gyűjtésével és központosításával párosul.
Saját példáján keresztül is megjegyzi, hogy minden nyilvános lépése potenciálisan címlapra kerülhet – de kiemeli: a magánszféra fontossága nem a hírességek privilégiuma. Bárki válhat célponttá, aki kilép a konvencionális társadalmi normák közül. Ezek a normák pedig egyébként is egyre furcsább irányba változnak évről évre.
Komoly problémák a digitális adatvédelemben
Az adatainkat tároló különböző informatikai rendszerek megbízhatósága valójában rendkívül kérdéses. Ahogy a modern világunkban a digitális tér egyre nagyobb szerepet kap, úgy egyre több adatunk is kerül ide.
Ezeket az adatokat pedig különböző – nem kifejezetten jószándékú – cégek és állami szereplők is szorgalmasan gyűjtik rólunk.
A mesterséges intelligencia korában pedig az efféle adathalmazok rendezése tömegesen is olyan lehetőségeket tár fel egy esetlegesen rossz szándékú aktor (aki akár az állam is lehet) előtt, amelyek még Orwell fantáziáját is meghaladják.
Buterin határozottan elutasítja például azokat a javaslatokat, amelyek szerint a kormányok számára „hátsó kapukat” kellene biztosítani a magánéletet védő rendszerekben. Szerinte az efféle kompromisszumok nemcsak technikailag jelentenek gyenge pontokat, hanem könnyen visszaéléshez is vezethetnek – épp a kormányok részéről.
Példák:
- KYC-adatokhoz nemcsak a kormányok, hanem különféle minőségű magáncégek (bankok, fizetési szolgáltatók) is hozzáférnek.
- Távközlési szolgáltatók már korábban is számos alkalommal igazoltan visszaéltek helymeghatározási adatokkal.
- Adatbázisok feltörhetők, és a ma megbízhatónak tartott kormány holnap más irányt vehet – az érzékeny adatokat pedig örökli.
Buterin egyértelmű konklúziója: a legbiztonságosabb módja a személyes adatok kezelésének az, ha eleve nem is gyűjtjük őket központilag. így fogalmaz:
“Az egyén szemszögéből nézve, ha adatokat vesznek el tőle, nem tudja megmondani, hogy a jövőben visszaélnek-e vele, és ha igen, hogyan. A nagy mennyiségű adat kezelésének messze a legbiztonságosabb megközelítése az, ha eleve központilag gyűjtik a lehető legkevesebbet belőle.”
Mi jöhet még?
Ahogyan a technológia fejlődik, úgy nő a visszaélések kockázata is. Buterin felhívja a figyelmet az agy-számítógép interface technológiákra, amelyekkel a jövőben akár az emberi gondolatok is hozzáférhetővé válhatnak algoritmusok számára.
Emellett példaként említi a személyre szabott árazást is. A személyre szabott akciók online kattintásaink alapján már ma is bevett vállalati gyakorlat. Banki adataink, költési szokásaink, vagy egyéb hasonlóan szenzitív adataink birtokában azonban annyi pénzt tudnak elkérni el egy adott esetben elengedhetetlenül szükséges termékért, amennyit csak feltételeznek, hogy egy felhasználó ki tud fizetni. Ez egészen új szintre képes emelni a kizsákmányolást.
Vitalik szerint a megoldás: zero-knowledge proof és decentralizáció
Vitalik Buterin megoldási javaslatai a Zero-Knowledge Proofs (ZK-proof) technológián alapulnak, amelyek lehetővé teszik, hogy valaki egy állítást igazoljon anélkül, hogy bármi egyéb adatot felfedne.
Főbb példák:
- ZK-proof alapú „személyiség-igazolás” – igazolja, hogy egy személy egyedi, anélkül, hogy kiderülne, kicsoda.
- Privacy Pools – lehetővé teszi az ETH anonim, de szabályozásbarát keverését.
- On-device csalás- és átverés elleni szűrés – eszköz szinten blokkolja a kéretlen vagy félrevezető üzeneteket.
- Fizikai termékek származásának követése – blockchain és ZK kombinációjával biztosítja az áru hitelességét.
Összegzés
Buterin üzenete világos: a digitális világban a magánélet nem luxus, hanem alapjog. A túlzott transzparencia – különösen ha kormányzati és vállalati kontrollal társul – könnyen visszaélésekhez vezet. A jövő technológiái új típusú fenyegetéseket hordoznak, melyekre úgy véli csak innovatív, decentralizált és kriptográfiai megoldások adhatnak választ.
Vitalik nemcsak a problémákra világít rá, hanem aktívan dolgozik a megoldásokon is – a ZK-proof technológia és az Ethereum jövőbeli frissítései ennek bizonyítékai. Ha valóban szabadságot akarunk a digitális korban, ideje komolyan venni tehát a digitális privátszféra védelmet.
A magunk részéről azt a javaslatot tudjuk még hozzátenni, hogy amennyire csak lehet, igyekezzünk életünket az offline térben – a valódi világban élni. A digitális eszközeinktől való függést pedig lehetőleg a minimálisra csökkenteni.